Tavaly szeptemberben és az idén március 14-én is megkíséreltük a magunk eszközével – amely rendszerek rejtett háttérfolyamatait átvilágító módszer – megvizsgálni, vajon ki nyeri majd a 2018-as országgyűlési választásokat. Nem ez volt az első politikai állítási kísérletünk. (Az állítás szó az alkalmazott módszer nevéből, azaz a rendszerállításból jön, hiszen térben jelenítjük meg, vagyis felállítjuk a legfontosabb szereplőket, rendszerelemeket.) A mostanit megelőzően 3 parlamenti és ugyanennyi önkormányzati választás várható végeredményét teszteltük dokumentáltan, volt, hogy több hónapon át, folyamatában.

Mindkét mostani alkalommal arra döbbentünk rá, hogy a korábbi állításokban megjelent egyértelmű lehetőségekkel szemben most teljesen kiszámíthatatlan eredmények, meghökkentő, egyelőre hihetetlen összefüggések körvonalazódtak. Továbbra is hiszünk a rendszerállítás lehetőségeiben, most csak két példát szeretnénk megemlíteni.

Hónapokkal a SZDSZ megszűnése előtt egy nyilvános bemutatón a nagy létszámú közönség óriási döbbenetére már látszott például, hogy ez a párt kikerülhet a politikai palettáról. Sőt, a jelenlegi magyar politikai és társadalmi helyzet kialakulása jóval a Fidesz 2010-es győzelme előtt körvonalazódott egy nagyon markáns, az akkori résztvevők által ma is sokszor felidézett, több mint 9 évvel ezelőtti állításban. Ebben volt egy félelmetes zárókép, ahol Orbán Viktor képviselője diktátorokat idézve, indulatosan masírozott fel és alá, a magyar népet képviselő szereplő pedig megalázkodva, szomorúan térdelt előtte…

Március 27-én, a mostani állítási folyamat végén, néhány részletkérdésre koncentráltunk. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a 2018-as választásokat sok véletlen, előre kiszámíthatatlan tényező is befolyásolhatja. Mi most azokat a hatásokat vizsgáltuk, amelyek kiszámíthatóbban hathatnak a végeredményre, és a választások utáni helyzetre.

Különleges állítási technikával dolgoztunk. Hat képre bontottuk le az állítás, minden esetben 3 alapvető rendszerelem egymáshoz való viszonyából, illetve egy negyedik szeplő hatásából vontunk le következtetéseket. Először természetesen fedetten néztük meg az összefüggéseket. (Azt, hogy ez mit jelent, illetve a fontos előzményeket IDE és IDE kattintva lehet elolvasni.)

A lényegre koncentrálva ismertetjük a 6 állítási képet.

Az állítást, mint mindig, (Ifj.) Csurgó Sándor vezette.

Illusztráció: South Park

Az első kép: arra voltunk kíváncsiak, vajon a politikai atombombák befolyásolják-e Orbán Viktor esélyeit?

Mi történt: a választások utáni miniszterelnöki poszt (mint a választások „kézzelfogható” eredménye) először magába fordultan állt, és nem vett tudomást a másik két szereplőről.  Egyikük, méghozzá Orbán Viktor, nagynak, erősnek érezte magát, a miniszterelnöki poszt felé mozdult el, odament hozzá, és szemből megragadta a két karját. Az atombombák megpróbáltak Orbánhoz közelebb kerülni, ám ez a határozott mozdulat, amivel Orbán a miniszterelnöki posztot megragadta, lefagyasztotta az atombombákat.

Ezt nem lehet másképp értelmezni, mint hogy Orbán lehet a következő miniszterelnök is.

A második kép: arra voltunk kíváncsiak, vajon a Jobbik, és a többiek, akik magukat demokratikus ellenzéknek nevezik hatnak-e bármilyen módon a miniszterelnöki poszttal járó hatalomra?

Mi történt: az egyik alapszereplő, azaz a Jobbik, nyugodtnak, erősnek érezte magát, és felváltva tekingetett a demokratikus ellenzékre (ez nagyon feszült volt, amikor a Jobbikra visszanézett), illetve a miniszterelnöki pozícióra. (Utóbbi fáradt, enervált volt, mázsás súlyokat érzett.)

A Jobbik közelebb lépett a másik két szereplőhöz, és mosolygott rájuk. Erre a demokratikus ellenzék úgy reagált, hogy beállt a Jobbik mellé. A miniszterelnöki poszt hirtelen lerogyott a földre, nem bírta tartani magát.

Ugyanúgy, mint a többiek, fedetten került be ekkor a képbe a választások utáni új Fidesz frakció.  Beállt szembe a Jobbikkal és a demokratikus ellenzékkel. A Jobbikra figyelt, csalódottság, hitetlenkedés és indulat volt benne. A demokratikus ellenzéket lenézte, lesajnálta. A földön görnyedő miniszterelnöki poszt iránt részvéttel volt.

A Jobbik ideges lett, fulladt, nőtt benne az agresszió. A demokratikus ellenzék reménykedett, messiást látott a Fidesz frakcióban. A miniszterelnöki poszt megerősödött, felkelt a földről.

Értelmezés: bár Orbán lehet megint a miniszterelnök, nem kizárt, hogy a személye erodálódik, erőtlenedik. A politikai atombombák esetleg ezt érhetik el, noha a győzelmet nem vehetik el tőle. A Fidesz frakció támogatása nélkül kikezdhetővé válhat. A Jobbik valószínűleg habozás nélkül nekimenne Orbánnak, ha a miniszterelnöki poszt megszerzésére bármilyen kicsi lehetősége nyílna, az állításban nekifeszült a Fidesznek is. (Az utóbbi Jobbikkal kapcsolatos  "csalódottságát" majd a harmadik kép magyarázhatja.) A demokratikus ellenzék ebben a képben és harcban előbb a Jobbik mellé állt, majd a Fidesztől várt segítséget a Jobbikkal szemben. (Az ötödik kép részletezi és értelmezi ezt az összefüggést…)

A harmadik kép: arra voltunk kíváncsiak, a Jobbik jelenlegi megosztottsága mit eredményezhet a választások után?

A három (alap) szereplő: a Jobbik, mint párt, a Jobbik radikális, Vonát megkérdőjelező szárnya, és Vona Gábor

Mi történt: A párt csak Vona Gáborra figyelt. Ugyanígy a radikális szárny is, várakozó volt, kicsit bizalmatlan. Vona csak a pártját nézte. A párt ezt követően közelebb lépett a radikális szárnyhoz. Vonában ez feszültséget keltett, hátralépett. Ekkor jött be fedetten a Fidesz, erősnek érezte magát és háttal a Jobbik párt, illetve annak radikális szárnya elé állt, őket kitakarva, Vona Gáborral szemben.  Vona erre azt mondta: „ez vicc”.

Értelmezés: úgy tűnhet, hogy Vona pozíciója a Fidesz támogatásával, és a radikális szárny Jobbik pártra gyakorolt hatásával meginoghat. Nem kizárt egy puccs, és ebből a képből még az sem, hogy a Jobbik szavazóinak egy részét a radikális szárnynak sikerül átvinni április 8-án a Fideszhez. Emiatt a Jobbik választási eredményei várakozáson aluliak lehetnek, ami a Jobbik csalódott párttagságát a radikális szárnyhoz közelítheti, és Vona ellen fordíthatja. Ilyen, esetleg a Fidesszel együttműködő puccs után a Fidesz előző képben tapasztalt csalódottsága érhető lett. Nem kizárt az sem, ha a Jobbik radikális szárnya átveszi a vezetést, akkor habozás nélkül Orbán (a Fidesz) ellen fordul. Azaz a radikális szárny jelenlegi Fidesz felé fordulása nagy valószínűséggel taktika.

A negyedik kép: arra voltunk kíváncsiak, milyen erőviszonyok lesznek a demokratikus ellenzékben, ha bekerülnek a parlamentbe?

Három szereplő, és a viszonyrendszerek: DK (nagynak érezte magát, és be akarta burkolni egy biztonságos egységbe a másik két szereplőt), LMP (görnyedten állt, gyengének érezte magát, nem kapott levegőt), MSZP (az DK volt fontos számára, érezte az egységet, az LMP nem érdekelte.)

Mi történt: ekkor jött be a képbe a parlament, mint a politika legfontosabb színtere. Az LMP mögött helyezkedett el, az LMP helyett szerette volna magát a DK-val és MSZP-vel összekapcsolni. A DK a parlament megjelenésével kisebbnek érezte magát, továbbra is ragaszkodott az egységhez az LMP-vel és MSZP-vel. Az MSZP-t már nem érdekelte ez az egység, a parlamenthez közelített volna, az LMP is csak a parlamentre figyelt, és megerősödött egy kicsit.

Értelmezés: Nem kizárt, hogy a DK lesz az egyetlen olyan ellenzéki párt, amely a parlamentben is hinni próbál az ellenzéki összefogásban. Az MSZP és a talán épp csak bekerülő LMP hajlamos lehet egyéb kompromisszumokra, a saját pozícióját erősítendő.

Az ötödik kép: arra voltunk kíváncsiak, vajon az LMP meddig mehet el az előbbi „kompromisszumokat” illetően?

A három szereplő, és a viszonyrendszerek: a Fidesz (beletörődő, szomorú, amikor a Jobbikot nézi, az LMP-vel stabil kapcsolódás), a Jobbik (gyengül, és ezt az LMP Fideszhez közeledéséhez köti), LMP (kollegiális viszony a Fidesszel, lenézés a Jobbik iránt)

Értelmezés: benne van a rendszerben egy ilyen esetleges fordulat is, hogy az LMP bizonyos ügyekben a Fideszt támogatja. Az előbbi képekben megjelent furcsa Jobbik-Fidesz játszmákban talán épp az LMP szövetkezik a Fidesszel a Jobbik ellen. (Érdemes összevetni a március 14-i állításban látottakkal…)

A hatodik kép: arra voltunk kíváncsiak, a „rettegett” nemzetközi hatások mennyire befolyásolják a magyar nép és Orbán Viktor, mint miniszterelnök viszonyát?

Négy szereplő, és a viszonyrendszerek:

A magyar nép= magyarok: látja a többieket is, de szeretne eltűnni, elmenekülni.

Orbán Viktor: a magyarok felé rosszallását fejezi ki, csóválja a fejét, felbosszantja a magyarok viselkedése (lásd, szeretne eltűnni, stb.) Orbán a következő szereplővel, külföld, és minden olyan hatás, ami onnan jön = EU, ENSZ, Oroszország, stb. összeméri magát, érdeklődik, izgalom van benne.

(Az előző, március 14-i állításban is megjelent ez a kép…)

Külföld: a magyarok felé döbbenettel néz, Orbán taszítja, hátralép.

A negyedik szereplő valamilyen botrány, történés, lázadás, rendkívüli állapot, bármi, ami meghatározóan hat az egész rendszerre: erős, stabil, és a magyarokat mentené, összekötné külfölddel.

Mi történt: A magyarok szereplőt a botrány stabilizálja, akár még közelebb is menne külföldhöz, de épp a botrány miatt nem tud lépni.

Orbán Viktor erre a változásra ideges lett, ám ekkor a botrány összezár vele, így néznek a magyarokra, feszültség van a szereplők között. Külföld hátrálni kezd, szeretne minél messzebb kerülni Orbántól és a botránytól, csak a magyarok miatt nem fordít hátat.

Értelmezés: Orbán Viktor figyelmét a választások után egyértelműen külföldi folyamatok köthetik le. Bármi ingatja is meg a hatalmát belföldön (például uniós vizsgálatok, amerikai nyomozás, stb.) a külföldi hatásokat kiiktathatja, határzárral, kilépéssel az EU-ból, stb.

Végszó: fontos leszögezni, hogy egy ilyen politikai állítás lehetőségeket mutat, olyan rejtett viszonyrendszereket, amelyek meghatározhatják a jövőbeli történések végkifejletét. Magunk is kíváncsian várjuk, mi igazolódik be abból, amit a rendszerszimulációs kísérletünkben tapasztaltunk. Természetesen összevetjük április 8-a után a most leírtakat a valóban megtörténtekkel.

Féderer Ágnes és (Ifj.) Csurgó Sándor

Illusztráció: South Park