A választások tétje az, hogy mennyire lesz stabil a miniszterelnöki szék?

Bevezetés: a Rendszerakadémián régóta kísérletezünk politikai állításokkal, amelyeket mindig dokumentáltunk. A politikai állításokban olyan általánosabb folyamatokat modellezünk le, amelyek mindenkit - még a politikát elutasítókat is – érintenek. További részletek a módszerről, és a metodikáról IDE kattintva jönnek elő. Ugyanitt elolvasható újra, mi jött ki rendszermodellezéssel 2017. szeptember 9-én arra a kérdésre: ki nyerheti meg a 2018-as parlamenti választásokat?

A mostani állítás – amelyet 2018. március 14-én tartottunk a hallgatóink részvételével – tulajdonképpen az előbbi állítás pontosítása volt. Szeptember óta ugyanis nagyon sok olyan külső körülmény hat, melyek a parlamenti választások lehetséges kifutását is befolyásolják.

A mostanit megelőzően legalább 3 parlamenti és ugyanennyi önkormányzati választás várható végeredményét teszteltük dokumentáltan, volt, hogy több hónapon át, folyamatában. Soha nem láttunk még ilyen bonyolult és több részletben is nehezen értelmezhető képeket, mint tavaly szeptemberben, és most. Mindez jól leképezi a jelenlegi valós, szinte percről percre változó, és sokismeretlenes erőviszonyokat. A megválaszolandó kérdéseket demokratikusan, a jelenlévők igényét, ötleteit figyelembe véve fogalmaztuk meg, és konszenzussal választottuk ki a rendszerelemeket is. Teljes fedettségben dolgoztunk, erről is olvashatók további részletek a fenti linket megnyitva. Az állítást iskolánk egyik vezetője, (Ifj.) Csurgó Sándor moderálta.

A kérdések: Ki nyeri meg április 8-án a választásokat? Ki alakíthat kormányt? (Különleges rendszerelemekkel teszteltük az esetleges befolyásoló körülményeket, ezekről mindjárt részletesebben is:-)

Két állításban, azaz két képben kerestük a lehetséges válaszokat.

Mit láttunk és az értékelés:

Az első furcsaság, hogy az első állítási képben egyértelműen látszott, noha alapvetően erre voltunk kíváncsiak: a meghatározó pártok és vezetőik jelenleg elsősorban nem a választási végeredménnyel foglalkoznak. Aki a választási győzelmet megszemélyesítette kívülállónak mondta magát, és senkihez nem volt köze. Ilyet hasonló kérdésfeltevésnél még soha nem tapasztaltunk, általában határozott kapcsolódások és egyértelmű viszonyrendszerek alakultak ki.

Pontosítsuk most két rendszerelem definícióját.

„Atombomba”: a választás eredményét esetleg alapvetően megváltoztató (politikai, gazdasági) információk.

Választási „csalás”: tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket az ellenzék annak tart. Például: a választókörzetek átírása, a külföldön dolgozó magyar állampolgárok szavazásának megnehezítése, a kettős állampolgárok szavazása levélben, stb. De ide számítjuk a szóbeszédben hallottakat is, tollak eltűnő tintával, és bizonyos munkaadók pressziója, hogy a munkavállalóiknak a szavazólapról készített fényképpel kell bizonyítaniuk, kire adták le a voksukat, stb.

Ami mindenképpen érdekes volt, hogy az úgynevezett passzív szavazók (mindazok, akik érdektelenségből vagy a bizonytalanságuk miatt, hiszen nincs pártpreferenciájuk, nem mennének el szavazni) központi helyre kerültek az első állításban, mégpedig szorosan Orbán Viktor mellett állt a képviselőjük. Mindketten a választási atombombára figyeltek.

Ennek értelmezése lehet: az utóbbi napok politikai botrányai leginkább az eddig bizonytalan szavazókra hatnak. Viszont az „atombombák” hatása az ellenzék szempontjából könnyen kontraproduktív lehet, hiszen ha ellencsapásként Orbán retorikája (lásd a március 15-i kormányfői beszédet) élesedik, és élet-halál harcot hirdet, a passzív választók egy részét a haza védelmében könnyen maga mellé állíthatja.

A választási csalás képviselőjének elsősorban a Fideszre szavazókkal volt, méghozzá konfliktusos kapcsolata, ami magyarázható: lehetnek, akik kényszerből (mondjuk, az állásuk megtartásáért voksolnak irányítottan) húzzák be az ikszet a jelenlegi kormányzó párt neve mellé. Gyurcsány Ferenc képviselőjének fókusza az első körben Orbánon és a passzív választókon volt. Ami még figyelemre méltó, hogy Vona Gábor mindkét képben egyformán reagált, mindenkitől egyforma távolságot tartott és egyedül akart lenni.

A következő állítási képben megjelenítettük a várható eredmény „következményét”, azaz a miniszterelnöki posztot is. A korábban partvonalon ácsorgó választási eredmény azonnal középpontba került, és itt jött egy izgalmas, ám egyelőre érthetetlen momentum: az MSZP képviselője ki akarta lökni a körből a választási eredmény képviselőjét.

Ennek értelmezése csak találgatás: netán az MSZP parlamentbe kerülése is néhány százalékon múlhat? Vagy: az MSZP komolyabb választási csalást fedez fel? 

A fedettség miatt biztosan nem tudhatták a csoporttagok, hogy kire milyen szerep jutott. Így amikor kiderült minden, volt nagy meglepetés az egyértelmű viszonyrendszereknél.

Az MSZP képviselője gyűlölte Gyurcsányt, aki ebben az állításban felszabadultan táncolt a partvonalon. Úgy tűnhet, hogy Gyurcsány nem a választások eredményét tartja fontosnak, a választások utáni lehetséges fordulatra, parlamenti csatára készül.  A DK elég gyengének érezte magát, ami akár a tervezettnél kisebb százalékos parlamenti részvételre is utalhat.

A választási eredményhez legközelebb Szél Bernadett, az MSZP és a Jobbik helyezkedett. Ebben a négyes viszonyrendszerben megint vannak homályos, egyelőre megmagyarázhatatlan részletek: az MSZP-ről már volt szó, a képviselője ki akarta lökni a körből az eredményt. Szél Bernadett képviselője összezárt az MSZP képviselőjével, és a Jobbikkal konfrontálódott. Azt mondta róla: „ki kellene takarítani innen”.

Sokkal egyértelműbb volt, hova néz a választási végeredmény: a miniszterelnöki poszt képviselője ugyanis összeállt Orbán Viktor képviselőjével, hátukat egymásnak vetve, egymást támogatva álltak. Míg a miniszterelnöki poszt befelé, a többi szereplő felé fordult, Orbán egy kicsit megrogyva, kifelé nézett a körből, és nem vett tudomást arról, ami a háta mögött történt.

Lehetséges értelmezés: Orbán Viktor, aki valami miatt nem a magyar helyzet, inkább (kifelé) a világpolitikai események (?) felé fordul, nyer, de csak olyan mértékben, hogy a széke ingatag lesz. A Fidesz, mint párt, passzívan távolabbról figyelte, hogy mi történik. Ezt is többféleképpen lehet értelmezni: nem lesz annyi képviselőjük a parlamentben, mint eddig, illetve, hogy az emberek a Fidesz megjelölésével Orbánra szavaznak, nem a pártjára, Orbán nélkül a Fidesz partvonalra kerülhet.

Az LMP és Kétfarkú Kutya Párt szintén messzebb állt, utóbbi képviselője derűs volt, azt jelezte, számára ennek itt nincs tétje.

Mivel ez a kísérletünk fontos, ám a zajló háttérfolyamatok miatt csupán részüzeneteket hozott elő, az állítást a választások előtt pár nappal, március 27-én megismételjük.

(Féderer Ágnes és Ifj. Csurgó Sándor)