A Fidesz-KDNP szavazótábora dönthet...

Az állítás 2017. 09. 09-én, Budapesten, a Rendszerakadémia családállítás képzése keretében történt. Oktató és állításvezető: Ifj. Csurgó Sándor. A részvevőknek (iskolánk 2016/2017-es évfolyamának hallgatói) nem kellett nyilatkozniuk a politikai irányultságukról, preferenciáikról. Viszont minden rendszerelem csakis konszenzussal kerülhetett be az állításba.

Módszertan, keretek:

A Rendszerakadémián régóta kísérletezünk politikai állításokkal, amelyeket mindig dokumentáltunk.  Így volt ez most is, az állításokról hangfelvétel készült.

A politikai állítás, mint technika, különbözik a hagyományos állítási formától. Az utóbbinál általában egy konkrét személy vagy szervezet a fókusz, itt pedig olyan általánosabb folyamatokat modellezünk le, amelyek mindenkit - még a politikát elutasítókat is – érintenek. (Lehet, hogy valaki úgy gondolja, nem érdekli a politika, ám az életét biztosan befolyásolja a parlament választások kimenetele.)

Rövid magyarázat azok számára, akik nem láttak még családállítást. Ez a módszer rendszereket vizsgál át, méghozzá úgy, hogy a rendszert alkotó elemek kölcsönhatását jeleníti meg térben. Ez ad lehetőséget arra, hogy egy jövőbeni folyamat lehetséges kifutását is lemodellezzük. A mostani felállítással tehát nem megjósoltuk, hogy ki fogja nyerni a jövő évi választásokat. Azt néztük meg, hogy 2017 szeptemberében, azok a rendszerelemek, hatások, amelyről jelenleg tudunk, és úgy gondoljuk, hogy a választások végeredményét befolyásolhatják, hogyan kombinálódnak, és ennek mi lehet a kifutása. Egy ilyen felállítás esélyeket mutat, és olyan rejtett szempontokra hívja fel a figyelmet, amelyeket figyelembe véve, fel-, illetve kihasználva a jövőbeni folyamatok a valóságban is alakíthatók.

Képviselők kiválasztása:

Tekintettel arra, hogy sem az állításvezető (moderátor), sem a részvevők nem tudnak kívül helyezkedni egy ilyen témán, ezért teljes fedettségre volt szükség. A metodika a következő volt: papírdarabokat téptünk, az egyes rendszerelemeket ezekre írtuk fel, majd összehajtottuk egyenként, és mindegyik műveletet más-más személy végezte. Ezt követően az állításvezető, véletlenszerűen kiválasztva, felmutatta egymás után az összehajtott papírszeleteket, és megkérdezte a résztvevőket, ki érzi úgy, hogy arra az aktuális szerepre jelentkezni akar. Az átadott cetlit mindenkinek azonnal – anélkül, hogy megnézte volna – zsebre kellett tennie. Így az állítás során senki nem tudta, hogy ő maga, és persze a többiek, kit, vagy mit képviselnek. Kizárólag a családállítás alapkövének tekintett képviseleti érzékelés jelenségére támaszkodhatott minden szereplő.

A speciális állítási formából kiindulva, az állításvezetőnek elsősorban moderátori feladatai voltak. Az egyes rendszerelemek képviselői, engedve fizikai, emocionális érzeteiknek, követve esetleges mozgáskésztetésüket, megkeresték a helyüket a teremben. (A helykeresés szempontja: ahol a legjobb, ahol a legkomfortosabb, esetleg a legkevésbé rossz.)

A képviselők kikérdezése:

Miután a kép nyugvópontra jutott, megkezdődött a képviselők kikérdezése. Mindenki ugyanazt a három kérdést kapta: általános közérzet, kikkel érez kapcsolatot, és ezeknek a kapcsolatoknak a minősítése (kellemes, kellemetlen, stb.),

Ezekre a kérdésekre még azelőtt kellett válaszolniuk, mielőtt bárki felfedte volna, hogy mely rendszerelem képviseletében van.

Az állítás, azaz mi látszott a rendszerszimulációs kísérletben:

A bevezetőben említetteknek megfelelve, még egy gondolat. Nem ez volt az első olyan állítás, amelyben önkormányzati vagy parlamenti választások lehetséges végeredményét néztük meg. Mindig egyértelmű – és utólag beigazolódott – választ kaptunk. Néha olyan szinten tud működni egy ilyen felállítás, hogy a 2010-es tavaszi választások előtt a választási eredmény képviselője a legnagyobb döbbenetünkre elfeküdt a földön. Erre a jelenségre az első forduló választási éjszakáján kaptunk csak magyarázatot, amikor is az átjelentkező szavazók miatti kavarodásban sokáig nem volt, azaz nagyon nehezen született meg a végeredmény.

Most minden idők legmeglepőbb összefüggéseit láttuk a felállítási képekben, amelyek magyarázata nem könnyű, illetve a jelenlegi politikai erőviszonyokat figyelembe véve nem látjuk realitását.

Az első kérdés ez volt: ki nyeri a választásokat 2018-ban?

Rendszerelemek:  választási eredmény (=győzelem), Fidesz-KDNP, MSZP, Jobbik, Demokratikus Koalíció (DK), LPM, a választásokon induló összes többi kis párt, Orbán Viktor miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, a DK miniszterelnök-jelöltje , Vona Gábor a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett az LMP miniszterelnök-jelöltje, Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Magyarország jóléte, fejlődése

Milyen kép alakult ki?

Középpontban Orbán Viktor állt, akinek a képviselője egy valakire reagált, méghozzá Gyurcsány Ferenc megszemélyesítőjére. Ezt még lehet azzal magyarázni, hogy a jelenlegi politikai palettán Orbán számára egyetlen olyan szereplő van, aki a karaktergyilkosság ellenére is tényező maradt, akihez képest még mindig lehet, érdemes pozícionálódni.  

De hogy a választási eredmény (=győzelem) miért a Demokratikus Koalícióhoz kapcsolódott az állításban? Az előbbi képviselője rátette a kezét az utóbbi megszemélyesítőjének vállára, akinek ez nem volt komfortos. A kapcsolat meglehetősen feszültséggel terhesnek mutatkozott, semmiképpen sem egy harmonikus, győztes-győzelem kettősét mutatták. A győzelem képviselője mögött ráadásul az LMP állt, passzívan, érzelmek nélkül. Nem tudom miért, de itt kell állnom, mondta az LMP képviselője.  Mindez meglepő, és a jelenlegi ismereteinkkel nem igazán értelmezhető.

Botka László az MSZP mellett ácsorgott az állítás partvonalán, a Jobbik és vezetője se igazán látszott tényezőnek, viszont Szél Bernadett képviselőjével a kis pártok szerettek volna összefogni, ő pedig Orbán és Gyurcsány közelében helyezkedett el, és elsősorban az utóbbira figyelt – ami érdekes következtetésekre adhat lehetőséget.

A második kérdéssel próbáltuk pontosítani az előző képet: milyen hatásuk lehet az egyes választási csoportoknak, és az esetleges külső befolyásoknak a választási eredményre?

Rendszerelemek: választási eredmény (= ami kijön), a Fidesz-KDNP szavazóbázisa, a Jobbik szavazóbázisa, az MSZP szavazóbázisa, a DK szavazóbázisa, az LMP szavazóbázisa, Putyin és az orosz befolyás, Soros György és az ő befolyása, az Európai Unió befolyása, a kispártok szavazói, határon túli szavazók, passzívak, esetleges zavargások, esetleges választási csalás, illetve annak gyanúja.

A legmagányosabb rendszerelem a legszélén, a magába roskadtan ácsorgó MSZP szavazóbázis volt. Az állításban két kör alakult ki, a külső részben a zavargások – most úgy tűnik, nem lesz jelentőségük –, az LMP szavazóbázisa, az EU képviselője, és a határon túli szavazók figyelték bármiféle beavatkozási igény nélkül a többieket. A passzívak is hozzájuk csatlakoztak, ami azt is jelentheti, hogy nem nagyon sikerül őket megmozdítani egyik oldalnak sem.

Ami nagyon különös: ugyanitt, a külső körben állt a Fidesz-KDNP szavazóbázisa összekapcsolódva a választási eredménnyel.

Soros György és az ő befolyása a belső körhöz volt közelebb.

A belső kör két markáns részre vált. Az esetleges választási csalás a Jobbikkal, és az orosz befolyással kapcsolódott össze. A DK szavazóbázisa pedig a kis pártok szavazóbázisával a Jobbik - Putyin-választási csalás hármasra koncentrált.

Mivel sokféle teóriát lehetne itt is felállítani, szükség volt egy harmadik, tesztelő képre: mi lenne akkor, ha valamelyik fél kompromittáló adatokat hozna nyilvánosságra a riválisról, ezt a rendszerelemet választási (politikai) „bombának” neveztük el. Ez az átrendeződés egyértelműen a Fidesz-KDNP szavazóbázisát zavarta ki a képből, és visszatért az első kérdésnél előállt furcsa összefüggés, a választási eredmény Gyurcsány Ferenchez kapcsolódott.

Következtetések: A látottak alapján nem zárható ki, hogy a választást 2018-ban nem megnyerni, legfeljebb elveszíteni tudja majd valamelyik meghatározó párt. Ha a Jobbikot „semlegesítik”, netán orosz befolyással, és esetleg valamilyen tervezett választási csalással hozzák összefüggésbe. Orbán ellen pedig hiteles, politikai bombaként robbanó kompromittáló adatot, történetet tud felmutatni a tényleges valóságot is régóta hívőként értelmező tábornak valaki. Akkor az összes állítási körben rezignált, marginalizálódott, néha pedig kimondottan csalódottnak mutatkozó Fidesz-KDNP szavazóbázis távolmaradásával, esetleges átszavazásával akár még kedvezhet is a DK pozícióba kerülésének. Szél Bernadett az új, valójában a saját pártja (LMP) fölé emelkedő, személyére kihegyezett megjelenésével játszhat még komolyabb szerepet, hiszen mögé akár felsorakozhatnak a kisebb pártok is. A MSZP önállóan, nagy valószínűséggel, nem jut meghatározó szerephez. Jelentősebb zavargások esélye ebben az állításban nem mutatkozott, ám a szokatlanul sok, nehezen értelmezhető jelenség a helyzet zavarosságára, bonyolultságára mutat.

(Féderer Ágnes - Ifj. Csurgó Sándor)