Mi lehet a választásokkal kapcsolatos állítássorozat legfurcsább ellentmondásának hátterében?

Most azt próbáltuk felderíteni, az általunk folyamatosan megjelenített olykor kívülálló, senkihez nem kötődő, vagy épp elgyengülő választási eredmény és a valóságban létrejött kétharmados győzelem milyen összefüggésben állhat egymással. Úgy gondoltuk, megér még egy tesztet annak kiderítése, vajon mi tévedtünk, vagy van-e más, olyan külső körülmény, amely a rendszerben létező lehetőség és a valódi eredmény közötti különbséget indokolja.

„És mennyire ugyanaz lett a vége, mint az állítás.  Az LMP jött ki a legvegytisztábban ott, meg a Jobbikos toporgás, egészen elképesztően korrekt volt az, ami most már nyilván érthetővé is vált… „

„Ma újra elolvastam. Eddig is hittem benne, talán a tegnap esti bejelentés (Vona visszavonulása) ezért is nem lepett meg olyan nagyon. Rögtön eszembe jutott, amit olvastam. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy ezek után milyen lehetőségek vannak…”

„Ma újraolvastam a választások előtti utolsó állítást, hát, hiába, tud valamit ez a rendszerállítás...”

Jönnek a levelek, hozzászólások vasárnap óta hozzánk, mi is követjük az eseményeket, és összevetjük azzal, amit az elmúlt hónapokban a rendszerszimuláció segítségével megpróbáltunk lemodellezni.

Ha valaki időrendi sorrendben elolvasná a mostani választások lehetséges eredményeit, következményeit feltáró állításokat (esetleg újra:-) kattintson IDE, IDE, és IDE.

Azt tudni kell, hogy a családállítás módszere eredetileg egy nagy zárt rendszerben (mindenkinek a származási családja ilyen) vizsgálódik, ahol a folyamatok, összefüggések, dinamikák állandósulnak, olykor több évtizedre, és amikor belenyúlunk a rendszer működésébe, viszonylag egyértelmű megoldásokat konstruálhatunk. A nyitott rendszereket (például munkahely, baráti társaság, párkapcsolat, és igen, egy ország politikai folyamatai) rengeteg olyan külső hatás éri, amelyeket nem könnyű előre látni, noha nagyon is befolyásolják a történéseket.

Ezzel együtt, ahogy most végigvettük a választásokat célzó három politikai állításunkat, mint mindig, megbizonyosodtunk róla, hogy a módszerünk működik. Az állítási képek sok mindent megmutatnak előre, azaz az adott rendszerben és kontextusban lehetséges megoldásokat, következményeket. Az értelmezéseink lehet, hogy döcögnek néha, hiszen az állítási képek segítségével sokszor olyat is látunk, amit a pillanatnyi ismereteinkkel nem mindig tudunk értelmezni, legfeljebb egy kis idő elteltével, azaz a tények bekövetkeztével lesz egyértelmű üzenetük.

Így van ez most is, napról, napra árnyalódnak a magyarázatok, voltak telitalálatok is, egy dolog nagyon nem stimmel egyik állításban sem, az az eredmény nem látszott, mint ami végül, a valóságban kijött április 8-án, vasárnap. Mi azért nem vizsgáltuk a kétharmados győzelem lehetőségét, mert egyetlen állítási képben sem láttuk erősnek, egyértelműnek a választási eredményt, sőt, nagyon is furcsa, még most is csak bátor fantáziával értelmezhető összefüggések jöttek elő. (Korábbi, hasonló témájú állítások mindig mutatták, nagy valószínűséggel ki nyer majd, és azt is, ha a győzelme tiszta, egyértelmű, netán elsöprő erejű lehet…)

Úgy gondoltuk, megér még egy tesztet annak kiderítése, most vajon mi tévedtünk, vagy van-e más, olyan külső körülmény, amely a rendszerben létező lehetőség és a valódi eredmény közötti különbséget indokolja.

Az állítást április 9-én tartottuk, és mint mindig (Ifj.) Csurgó Sándor vezette. Minden korábbi szabályunkat betartottuk. (Ezekről részletesen írtunk a legelső állításnál.) Nem voltak elvárásaink, és szigorúan fedetten dolgoztunk.

Egy fő kérdést tettünk fel:

Vajon befolyásolta-e a választási végeredményt valamilyen külső manipuláció?

Első kép szereplői: KÜLSŐ MANIPULÁCIÓ és következménye = nem a rendszerből fakadó, esetleges tudatos beavatkozás az eredmény módosítása érdekében. 

VÁLASZTÓI AKARAT

EREDMÉNY = amire a magyar választók ténylegesen szavaztak, a népakarat eredeti megnyilvánulása.

MI TÖRTÉNT: a három rendszerelem úgy helyezkedett el, hogy a KÜLSŐ MANIPULÁCIÓVAL szemben állt (egészen közel) a VÁLASZTÓI AKARAT, és ennek háta mögé került az EREDMÉNY, ami folyamatosan hátrált kifelé a rendszerből.

KÖVETKEZTETÉS: Ez egy tesztállítás volt, ami speciális technika, és ebben a konkrét esetben kétféle kifutása lehetett volna. Ha a választói akarat összeáll a tényleges eredménnyel, akkor ez a viszonyrendszer egyértelmű teszi, hogy nem volt csalás. Ebben az állításban azonban a választói akarat eltérítődött, nem tudott megnyilvánulni, módosított, manipulált formában jelent meg.

A második képben csak annyit változtattunk meg, hogy a választói akaratot kicseréltük a győztessel. Azt vizsgáltuk, hogy az előbbiekben megjelent manipuláció vajon helyi szintű, spontán, vagy szervezett, és ténylegesen kötődik a hivatalos nyerteshez.

Szereplők: FIDESZ-KDNP, mint a választások abszolút nyertese.

VALÓDI EREDMÉNY= amire a magyar választók ténylegesen szavaztak.

MANIPULÁLT EREDMÉNY

MI TÖRTÉNT: A FIDESZ-KDNP és a MANIPULÁLT EREDMÉNY egymás mellé álltak, a VALÓDI VÉGEREDMÉNY velük szemben helyezkedett el, távolságot tartva tőlük.

KÖVETKEZTETÉS: A nyertesnek szoros, aktív kapcsolata volt a manipulált eredménnyel.

Újból szeretnénk hangsúlyozni: a tesztállításokkal nem akartunk, de nem is tudunk semmiféle politikai bizonyítékot szolgáltatni. Nem volt célunk a politikai állásfoglalás sem. Mi kizárólag szakmai kérdésként kezeltük a helyzetet, a korábbi állítások láncoltában következetesen megjelenő és a valóságban bekövetkező események közötti eltérést vizsgálva. A többit, esetleges politikai következtetéseket, rábízzuk az olvasókra.

Féderer Ágnes és (Ifj.) Csurgó Sándor