A migráns lét – családállító szemmel
A kényes kérdésekre: miért nem szívesen asszimilálódnak a migránsok? Miért hagynak szemetet, miért rombolnak? Veszélyesek lehetnek? – válaszok egyik másik nézőpontból…
Most még ott tartunk, hogy jönnek, és ez a folyamat egyre erősödik. Azok, akik segítik őket, az itt és most kihívásaira reagálnak. Számukra a jövő egy következő lépés. Azok, akik (finoman szólva) ellenérzéseket fogalmaznak meg velük kapcsolatban, egy elképzelt, lehetséges jövőképtől rettegnek, amely olykor a saját, személyes félelmeikből is táplálkozik, abba illeszkedik. Ezért is akarják bármi áron megállítani a mostani folyamatot. Egyezzünk meg abban, hogy az utóbbi már lehetetlen. Még ha nem is jön több menekülő, akik eddig megérkeztek, itt (Európában) vannak – így nem ez a megoldás.
Most, eleget téve az alapvető humanitárius kötelezettségeinknek, segítenünk kell a vándorlókat. A jelen időn túl azonban valóban érdemes egy kicsit kitekinteni a jövőbe is. Ne csak a tehetetlen gyűlölködők vetítsék ki jövőképüket a falra.
Néhány szempont a családállítás nézőpontjából, hogy a jelen jobban értelmezhető, a jövő pedig ne váratlan lehessen.
Minél messzebbről jön el valaki, minél kevesebb holmit, emléket hoz magával, ahogy telik az idő, egyre gyökértelenebb lesz. Nem véletlen, hogy egyre erősebben ragaszkodik ahhoz, ami számára megmaradt. A hitéhez, és azokhoz a normákhoz, amelyek között korábban élt. Ez az egyetlen lehetősége az identitása megőrzésére. (A világ bármely pontján élő ötvenhatos magyarok közösségei is ilyen lelki alapokon szerveződtek össze, hogy például a magyar kultúrába, a magyaros ételekbe kapaszkodhassanak.)
Ha azt a nehéz kérdést vesszük: hogyan lehetséges tiszta lelkiismerettel embereket ölni? Akkor a válasz valójában nagyon egyértelmű: egy közösség, legyen szó például terrorista szervezetről, céljainak, elvárásainak megfelelve. Mert a személyes lelkiismeret mindig viszonyul. A csoport lelkiismeretet pedig nem egyetemes, morális törvények határozzák meg, hanem annak a közösségnek a konkrét etikai normái, amihez tartozik az illető. Személyes tudatával, a lelkiismeretét követve, ehhez alkalmazkodik, vagy épp ettől tér el.
A családállítás módszere ezt ismerte fel. Valahova odatartozni a lelki biztonságérzet miatt muszáj. Az első emberi tapasztalások egyikéről beszélünk, hogy az egyén túlélési esélye akkor nagyobb, ha egy adott csoport erejét is használja.
A most menekülőkkel is így van ez. Az identitásuk megélése, a gyökértelenség elviselése könnyebb, ha tartozhatnak valahova. (A rombolás olykor épp ennek a tudattalan megerősítése. A befogadók elvárásainak elutasításával pontosabban látszik, hova tartozom, mert valahova tartoznom kell, különben lélekben túlélhetetlen ami van, az, hogy mindent, és mindenkit elvesztettem ...)
Akik hasonló dolgokon mentek keresztül, egymásban bíznak, és emiatt inkább egymásba kapaszkodnak. Kérdés, hogy ha majd megérkeztek, és igazi közösségeket hoztak létre, ilyen traumák után, ennyi kétségbeeséssel, és haraggal a lelkükben, milyen normák, rejtett kötődések alapján működnek majd ezek a közösségek, amik bizony, akár, manipulálhatóvá is válhatnak.
A gyökereik keresése befolyásolhatja a migránsokat, kinek hisznek, miben hisznek. Az igazi veszély azonban nem ez. Nem az első generáció válik igazán kiszolgáltatottá. Nekik valós emlékeik vannak, ők megélték és megúszták a poklot. A leszármazóik, akik már egy békésebb világban cseperednek fel, saját emlékek híján, fantáziavilágba menekülhetnek, ha felteszik majd nekik azt a kérdést: ki vagy te valójában?
(Ez persze nem újdonság. Horvátországban, a polgárháború utáni békében született generációk tekintélyes része lett sokkal idegengyűlölőbb, mint a szüleik, nagyszüleik, akik valódi, véres harcot vívtak az őket bántó "idegenek" ellen. A nacionalista hangokat mostanában az európai léttel járó kiszámíthatóbb élet ígérete csendesítette le.)
Ha tehát valamilyen érdek netán úgy kívánja: idealizált, hamis képekkel, akár azt hangsúlyozva, hogy a szüleik gyáván elárulták a gyökereiket, a most bevándorlók majdani gyerekein, unokáin lehet fogás, ami eltérítheti őket egy eszméhez…vagy feladathoz…A kirekesztés, a befogadunk, ám valójában elutasítunk hozzáállás pedig csak támogatja, és felgyorsítja mindezt.
(Lásd a korábban Európába vándoroltak relatív jó módban, mindenképp biztonságban élő gyerekeit, akik "érthetetlen módon" állnak az ISIS kötelékébe.)
A folyamat szinte törvényszerű. De nem minősítenünk kell, hogy ez jó, vagy rossz. Csak annyit tehetünk, hogy ezeket a szempontokat is beépítjük a válaszainkba.
A RENDSZERAKADÉMIA HALLGATÓI, AZ ÁLTALUK TANULT MÓDSZER SEGÍTSÉGÉVEL A MAI OKTATÁSI NAPON (2015. szeptember 12.), MEGKÍSÉRLIK ÁTVILÁGÍTANI A MIGRÁCIÓS VILÁGFOLYAMATOT… A TAPASZTALATOKRÓL BESZÁMOLUNK.
A TECHNIKÁRÓL: Létezik annak a módszernek, amit családállításnak hívunk, egy szervezetállításnak nevezett leágazása. Ez a tanácsadási forma is Németországban fejlődött ki a múlt század kilencvenes éveinek második felében. (Többek között Gunthard Webernek köszönhetően, aki a Rendszerakadémia meghívására néhány éve járt Magyarországon is.)
A szervezetállítás segítségével tárhatók fel azok a rejtett folyamatok, amelyek a vállalkozások, alapítványok, hivatalok, de akár még kormányok hierarchiáját, ezzel pedig a hatékony működését befolyásolják. Megmutatja tehát, hogy az adott szervezeten belül kit mi motivál, ki nincs a helyén, no és ki hozza meg valójában a fontos döntéseket.
A szervezetállításon belül is sokféle lehetőség van összefüggések, folyamatok modellezésére, ezek közé tartozik az a technika, amit politikai állításnak hívunk. Már önmagában az elképesztő, hogy leképezhetünk szervezeti működéseket, ám a politikai állítások nem csak erről szólnak. Olyan nagyobb, társadalmi jelenségek, vagy nemzetközi konfliktusokat mozgató folyamatok is megjeleníthetők a segítségével (például országgyűlési választások, migráció, stb.), amelyek szélesebb tömegeket érintenek. Azaz nem egy vagy több konkrét kérdező van, sok száz, és ezer emberre ható folyamatok lehetséges következményei válnak egyértelművé.
A Rendszerakadémia hallgatói nagyon sok ilyen állításban vettek részt az elmúlt években. A szervezetállítást (is) oktató (Ifj.) Csurgó Sándor vezetésével bemutatót tartottak például az egyik legnagyobb telekommunikációs cég legfontosabb vezetői előtt. Választások várható eredményeit, politikai folyamatok kifutását tesztelték kísérletképpen, illetve megbízásoknak eleget téve. Az egyik legváratlanabb „sikert” egy olyan, a családállítást bemutató nyitott napon érték el nagyközönség előtt, ahol az épp aktuális politikai helyzet modellezése azt mutatta, hogy az akkor kormányzó pártok egyike várhatóan kiesik majd a politikai palettáról. Csak a módszer fanatikus rajongói hitték el,amit láttak. A módszerrel ismerkedő többiek, jogosan kételkedtek. Néhány hónappal később azonban az újságok szalagcímei igazolták azt, amit a politikai állítás mutatott.
