Ennek a módszernek (rendszerállítás) nem valamilyen prekoncepció igazolása, netán aktív beavatkozási szándék megtétele a lényege. Sokkal inkább gondolatébresztő és figyelemfelhívó szándékkal kezdünk egy ilyen állításba: mi van, mi mozog bizonyos jelenségek háttérében, vagyis információkat gyűjtünk. Nemzeti szintű folyamatok megváltoztatására tett kísérlet ezzel a módszerrel tehát szintén csak illúzió, ez a módszer erre nem alkalmas.

AZ EGYIK ISMERŐSÖM BEJEGYZÉSE A FACEBOOKON:  

„Nemzetállítás a címe a filmnek, amit tegnap este láttam. Hatalmas tettnek tartom az elkészítését, sajnos nem biztos, hogy sokan fogják majd látni. Befogadásának egyetlen lehetséges korlátja, ha valaki még nem volt családállításon és nem ismeri annak működési mechanizmusát. De ha volt és ismeri, akkor döbbenetes élményben lehet része. 24 fő közel két évig dolgozott együtt, ennek eredménye az a két állítás, ami filmre került. Úgynevezett vak állítás volt, tehát a képviselők (résztvevő szereplők) nem tudták, mit alakítanak. A magyar nemzet képviselője sem tudta, így állt ellen szinte mindennek, ami pozitív. Igy került konfliktusba a lelkiismeretével, az identitásával, lényegében a nemzeti fájdalmak jegyében. Mert azokat nagyon bírta, a nemzet pozitív érzelmeit képviselőtől viszont következetesen elzárkózott. A film előtt elhangzott Kopp Mária egy talán 2006-os kutatásának az eredménye, miszerint a magyar népesség 70 %-a krónikus stresszállapotban él. Mert a magyar emberekből hiányzik a bizalom és a biztonság érzése. A Nemzetállítás is a nemzethalál képével záródott volna, ha a készítői hagyják. Nem hagyták, mert ez egy gyógyító film, akkor is, ha a magyar nemzet traumáiról, elakadásairól, patológiás elemeiről szól. Ez még egy magánember esetében is érzékeny téma, hát még ha egy nemzet maga a tárgya. A film bemutatása gyógyító momentum lehetne, megfelelő körülmények, értelmezési keretek között. Szerintem ez eminensen közszolgálati feladat lenne, de hát közszolgálata sincs már ennek a népnek, ez az a több mint tragikus helyzet, amelyben jelenleg vagyunk. S amiért magunk vagyunk a felelősek, még ha a vetítés utáni beszélgetésben is volt egy kísérlet az EU-ra és a migránsokra mutogatni. Nem, a megoldás bennünk van, ezt a film is megcsillantotta, de mindannyiunknak egyenként kell tennünk érte. Nekünk magunknak, a felelősség is a mi kezünkben van, a film készítői és a közönség is óvatosan kerülte, hogy bármiféle politikát keverjen az értelmezésbe. Ami viszont a magyar politikai gondolkodásról mond el mindent.”

Sajnos nem láttam a filmet, noha nagyon érdekelne, annál is inkább, mert mi a Rendszerakadémián hosszú évek óta kutatjuk ezt a témát, és több tucat „nemzet” állítást csináltunk, amelyekben egészen I. Istvánig visszamenve vizsgáltuk a „magyar faktort”, azaz próbáltuk megfejteni, vajon milyen tényezők összessége sodorhat el bennünket a „nemzethalálig”.

(A rendszerállításnak ezt a formáját hívjuk politikai állításnak, amikor nem egy kliens kérdez számára fontos dolgokról, hanem olyan témát dolgozunk fel, amely sokakat, adott esetben a résztvevőket és az állítás vezetőjét is érinti.)

A felvetett és lefilmezett téma önmagában tehát nagyon izgalmas. Viszont az ilyen típusú állítások nagyon speciálisak, és technikájukban jelentősen eltérnek a klasszikus családállítási módszertől. Például: a rendszerelemek definíciója nagyon meghatározó ahhoz, hogy az eredményt szakszerűen és hitelesen interpretálhassuk.

(Az egyik szabály az, hogy a résztvevőknek – függetlenül a fedett munkától – tisztában kell lenniük az egyes rendszerelemek pontos jelentésével, azok mindegyikével tudniuk kell azonosulni, azaz akkor indíthatjuk el az állítást, ha hitétől, politikai viszonyulásától, stb. függetlenül, mindenki elfogadta, hogy annak a rendszerelemnek ebben az állításban helye van.

Egy másik: ezekben az állításokban az állításvezető elsősorban moderál, miután maga is érintett a témában. Az az elfogadó „kívülmaradás”, amit a családállításban elvárunk tőle, itt nem érvényes, hiszen rá is hat, amit lát, tehát nem képes rá. És épp ezért moderál csupán, hogy ne befolyásolja az állítás üzenetét, lásd később…)

Hangsúlyoznám, hogy nem láttam a filmet, így az arról beszámoló írásra kell alapoznom. Sajnos nem világos, hogy pontosan milyen rendszerelemek szerepeltek ebben az állításban, így nem teljesen érthetők a leírt reakciók sem. Nem értelmezhető például a nemzethalálba fordulás, ezt vajon egy külön rendszerelem jelenítette meg, esetleg a meglévő rendszerelemek reakcióiból olvasta le az állításvezető? A magyar nemzet ráadásul nem homogén, ilyekor tehát alcsoportokra kell bontani…

Fontos momentum a politikamentességre törekvés, ám ez illúzió, mert a nemzet igenis átitatott a politikával, ezt kihagyni egy ilyen állításból olyan, mintha valamit csíramentes környezetben vizsgálnánk: nem életszerű. Ilyen esetekben szerencsésebb a teljes mértékű toleranciára törekedni, és nem félni attól, hogy valamely, számunkra szimpatikus vagy ellenszenves irányvonal meghatározó szerepet játszhat az állításban. Miért?

Ennek a módszernek (rendszerállítás) nem valamilyen prekoncepció igazolása, netán aktív beavatkozási szándék megtétele a lényege. Sokkal inkább gondolatébresztő és figyelemfelhívó szándékkal kezdünk egy ilyen állításba: mi van, mi mozog bizonyos jelenségek háttérében, vagyis információkat gyűjtünk. Nemzeti szintű folyamatok megváltoztatására tett kísérlet ezzel a módszerrel tehát szintén csak illúzió, ez a módszer erre nem alkalmas. Ahogy a beszámolót olvasom, maguk a résztvevők is rájöttek végül erre azzal a megállapítással, hogy az egyéneknek maguknak kell cselekedniük.

Ezért szükséges a korábban már hiányosságként leírt alcsoportok és politikai irányzatok megjelenítése is egy ilyen állításban, hogy az egyén felismerhesse, melyek azok az erők, amelyek a rendszert a leghatékonyabban tudják a helyes (az adott példánál maradva: a nemzethalál elkerülése) irányba mozdítani.  És kiderülhet az is, melyek azok a destruktív elemek, amelyek a nemzetet esetleg a szakadék felé lökik…

A Rendszerakadémián Csurgó Sándor vezetésével zajlottak és zajlanak ilyen, és hasonló állítások, amelyeket mindig dokumentáltunk. Hónapokkal a SZDSZ megszűnése előtt egy nyilvános bemutatón a közönség nagy döbbenetére már látszott például, hogy ez párt kikerülhet a politikai palettáról.  Több országgyűlési választás várható eredményét modelleztük le előre, olykor úgy, hogy hónapról hónapra megismételtük az állítást, hogy az aktuálpolitikai folyamatok hatását vizsgálhassuk. A jelenlegi magyar politikai és társadalmi helyzet kialakulása évekkel a Fidesz 2010-es győzelme előtt látható volt egy nagyon markáns, a résztvevők által ma is sokszor felidézett állításban. Azt az állítást, amit tavaly szeptemberben csináltunk migráns témában, a http://www.theknowingfield.com/ The Knowing Field angol nyelvű családállítási szaklap is publikálta…